74 éve született Niki Lauda

Niki Lauda 1949. február 22-én született Bécsben egy gazdag családban. A családja nem szerette volna, hogy autóversenyző legyen a kis Laudából, ennek ellenére pályafutását egy Formula Vee nevezetű közép-európai sorozatban kezdte. A ’70-es évekig kisebb szériákban mérettette meg magát, azonban 1971-ben egy mélypontra került anyagi helyzete miatt. Ezután egy 30.000 fontos hitelt vett fel, amivel a Formula 2-be vásárolta be magát a March csapatába.

1971-ben azonban a naptár nyolcadik állomásán a hazai osztrák versenyén, F1-es autóba ült a March volánja mögé, de sajnos kiesett a versenyből, ezért nem kapott helyezést abban a szezonban. A rákövetkező ’72-es évadra már szerződést kötött a March-csal, de pontot ebben a szezonban sem szerzett. Ezt egy év követte a BRM csapatával, ahol a Belga Nagydíjon ötödik lett, ami két pontot jelent.

1974-ben a Ferrari egy négy éves szerződést kötött Niki Laudával, aki már az első szezonban szerzett két győzelmet, ami egy negyedik helyre volt elég. Azonban 1975-ben öt győzelemmel szerezte meg első világbajnoki címét. Egy évvel később azonban a nürgburgring-i futamon egy balesetben életveszélyes égési sérüléseket szerzett. Az orvos javaslatának ellenében hat héttel később pályára is gurult az olasz nagydíjon.

1977-ban az utolsó Ferraris évében is világbajnok lett három győzelemmel. 1979-ben visszavonult, de ’82-ben visszatért még négy év McLarenes gurulásra, ami alatt ’84-ben egy harmadik világbajnoki címet is bezsebelt, így Ő az egyetlen aki a mindenkori két csapattal, a Ferrarival és a McLarennel is vb győztes lett.

1993-ban visszatért a Ferrari csapatához, mint tanácsadó. Ezt egy rövid kitekintés követte a Jaguarral. 2012-től haláláig a Mercedesnél volt, és Toto Wolff elmondása szerint nagy szerepet játszott az osztrák abban, hogy ekkora sikert ért el az istálló. 2019-ben egy hosszú betegség után május 20-án 70 éves korában elhunyt családja körében. A Mercedes ezért minden évben egy piros csillagot tesz az autójára, ahogyan ezt a W14-esnél is tették.

fotó: nytimes.com