Az Indycar alapjai – 1. rész
Az Indycar alapjai - 1. rész
Az Indycar a világ legrégebbi és egyben leggyorsabb autóverseny sorozatának jelenkori leszármazottja. Külsőre nagyon hasonlítanak a Formula 1-ben használt autókhoz. Nyitott karosszéria, első és hátsó légterelők. Azonban a kezdetek kezdetén, ahogy más kategóriákban, úgy itt is minden más volt.
Ez a kezdet a század elejéig, 1902-ig nyúlik vissza, ekkor rendezték az első versenyeket. Már ekkoriban is nyílt-kerekes versenyautókkal rótták a pályákat. Az AAA (American Automobile Association) szervezésében 1905-ben meg is tartottak az első hivatalos bajnoki szezont, ami a National Track Championship nevet viselte. Minden versenyt külön-külön értékeltek, ám nem volt összesített győztes, nem hirdettek bajnokot. 1909-ben megépült a méltán híres Indianapolis Motor Speedway, amely az autóversenyzés mekkájának számított hosszú évtizedeken át. Még ebben az évben versenyt is rendeznek ott. Két évvel később pedig, megrendezték a legalább ennyire híres Indianapolis 500-at, amely innentől a bajnokság legfontosabb versenye lett. Az autók később innen kapták az „Indy” becenevet. 1916-tól változtattak a bajnokságon, mostantól hirdettek bajnokot a szezonban, a korábbi évek győztesei utólagosan kapták meg címüket.
A bajnokság kizökkenthetetlenül működött, az első világháború alatt is tartottak futamokat, noha 1917-19 között nem hirdettek bajnokságot. Az 1919-es gazdasági világválság sem törte meg a szervezet működését, a bajnokság 1920-tól töretlenül folytatja útját. Ahogy ekkortájt Európában, úgy az Egyesült Államokban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Azonban a háborús helyzetet nem tudta kikerülni. A II. világháborúban, pontosabban a Pearl Harbour-t ért támadás után a kormány betiltott minden autóversenyt az Egyesült Államokban. A háborút követően folytatódott a versengés. Sajnos az ötvenes évek közepén, a világszerte egyre több halálos verseny baleset miatt 1955-ben befejeződött a széria.
A bajnokság működését az USAC (United States Auto Club) vette át 1956-tól. A versenyzés népszerűsége stabil környezetben több mint két évtizeden folyamatosan tovább nőtt. Az 1950-es években az elülső motoros „roadsterek” váltak a domináns autókká az aszfaltozott ovális pályákon, míg a Champ Dirt Cars továbbra is dominált a földes pályákon. A menetrendet továbbra is az ovális pályák uralták, de néhány országúti pálya futam is bekerült az újoncok megnyugtatására. 1970 után a földes pályák kikerültek az országos bajnokságból. Érkeztek viszont komoly versenyzői múlttal rendelkező pilóták és csapattulajdonosok szerte a világból. Sajnos azonban a csapatok és az USAC vezetősége között egyre nagyobb volt a nézeteltérés. Az Indianapolison kívüli eseményeket az alacsony látogatottság és a rossz promóció okozta. Az Indy 500-at az ABC ugyanazon a napon közvetítette a szalag késleltetésével, azonban a legtöbb versenyt alig vagy egyáltalán nem közvetítették a televízióban.
1978 végén a tulajdonosok megalapították a Championship Auto Racing Teams-et (CART), hogy az USAC-tól távol átvegyék a versenyzés irányítását. Ezért két-két nemzeti bajnokságot rendezett az USAC és a CART. Az Indianapolis 500 továbbra is az USAC szankciója alatt állt. 1980-ban az USAC és a CART közösen megalakították a Championship Racing League-et (CRL), hogy közösen bonyolítsák le a nemzeti bajnokságot. Indianapolis nem szerepelt a CART nemzeti bajnokság pontosztós futamai között. Ráadásul addigra az USAC Indianapolist „meghívásos” versenyként jelölte meg, és csak a meghívott csapatok vehettek részt rajta. Ez részben azért volt, hogy megakadályozzák az 1979-ben bekövetkezett felzúdulást az elutasított nevezések miatt.
A stabilitás visszatért, és a nemzeti bajnokságot immár teljes egészében a CART bonyolította le. Az Indianapolis 500-at az USAC egyedül szankcionálta. A CART versenyeken és az USAC által jóváhagyott Indy 500-on használt autók és motorok ugyanazok voltak, csak viszonylag kis eltérésekkel a szabályokban.
1994-ben Tony Hulman unokája, Tony George, az Indianapolis Motor Speedway elnöke megalapította az Indy Racing League-et (IRL), mely 1996-ban kezdte meg a működését. Külön bajnokságként létezett, és az Indianapolis 500 hírnevét kamatoztatta, amelyet középpontjaként helyeztek el. Miután az IRL bejelentette, hogy 25 IRL versenyen induló csapat automatikusan kvalifikálja magát a versenyre, ami lehetetlenné teszi, hogy a CART mezőny többsége részt vegyen a versenyen, ezért a CART csapatai bojkottálták az 1996-os Indy 500-at. A CART, amely több szezonon keresztül engedélyezte az „IndyCar” védjeggyel ellátott nevet, ezt követően jogi csatába lépett az Indianapolis Motor Speedway-vel (a védjegy tulajdonosával) a becenév használatáért. Végül egyezség született, amelyben a CART felhagyott a névhasználattal, de az IRL 2003-ig nem használhatta. A CART átkeresztelte és Champ Cars néven kezdte emlegetni a gépeiket.
A csapatok és a versenyzők, a szponzorok és a gyártók folyamatos elvesztése, valamint számos jelentős pénzügyi kudarc után a CART 2003-ban csődöt jelentett. Ez idő alatt az IRL az IndyCar Series becenéven működött, és lassan kezdett a legkiemelkedőbb nemzeti bajnoki pályává válni. 2005-ben az IRL bevezette a közúti/utcai pályákat, és elkezdett felvenni több korábbi CART helyszínt. A 2008-as szezon kezdete előtt a CCWS igazgatótanácsa engedélyezte a csődöt, és a Champ Car bekerült az IRL-be, így 1978 óta először jött létre egységes sorozat a nemzeti bajnokság számára. Az egyesített sorozatot IndyCar Series néven ismertették.
A következő részben a bajnokság jelenét mutatjuk be. A jelenlegi autókról, szabályokról, lebonyolításról lesz szó.